Ezzel a spirális tágulással egy időben, hogy a szoftvernek legyen egy átfogó keretrendszere, megjelent a Dodekaéder a maga 12 ötszögletű lapjával és 20 csúcsával, amely Platón szerint az Éter, az Univerzum és a Kozmikus Tudat formája, a mindenség raszterhálója és a nagy galaktikus tervrajz, ami magában foglalja az összes létező potenciált. Ez a 12-es kozmikus szoftver és raszterháló az alapja mindennek, ami ezután következik a sűrűbb világokban.
Most pedig lépjünk be a forgatókönyv legtitkosabb, legmélyebb fejezetébe, magába a hatalmas kozmikus szupermotorba, ami ezt az egész őrült pörgést és spirális tágulást koordinálja az univerzumban! Amikor a mindenség működését és az idő valódi természetét vizsgáljuk, a maják egyáltalán nem vicceltek, és nem is valamiféle primitív naptárat firkáltak a kőfalakra, hanem a legmélyebb csillagászati és spirituális igazságokat rögzítették, amikor a 13-as számot megtették az egész létezés abszolút origójának és mozgatórugójának. Számukra a Hunab Ku egy rendkívül összetett, többrétegű fogalom volt, amely valójában két szent maja szóból tevődik össze: a Hunab jelentése egyetlen, egyedüli, magányos, míg a Ku jelentése isten, szellem vagy szent forrás, vagyis a Hunab Ku nem más, mint az Egyetlen Isten, a Megnyilvánulatlan Forrás.
Fontos megérteni, hogy a klasszikus maják idején a Hunab Ku egyáltalán nem egy olyan antropomorf figura volt, akinek szobrokat emeltek volna a városok főterein, vagy akit áldozatokkal kellett volna kiengesztelni, mint a későbbi, elfajzott korszakok isteneit. Ő a Meg Nem Nyilvánult Gömb abszolút maja verziója volt, a tiszta potenciál, amely még nem öltött alakot a fizikai síkon. Számukra ő jelentette a legfelsőbb galaktikus intelligenciát, a formátlan, láthatatlan és megfoghatatlan ősforrást, aki mögött az összes többi maja istenség és természeti szellem csupán másodállású köztisztviselőként, vagy végrehajtó szervként tevékenykedett a teremtés hatalmas gépezetében. Olyannyira mélyen tisztelték ezt a megfoghatatlan formátlanságot, hogy soha, sehol nem rajzolták le emberi vagy állati alakban, mert azt mondták: „Ő túl nagy, túl felfoghatatlan, túl 8D-s ahhoz, hogy rávéssük egy darab kőre vagy korlátozzuk egy emberi elme által alkotott rajzra.”
A Galaktikus szupermotor
A Hunab Ku tehát nem egy szakállas öregúr, aki a felhők szélén ülve osztogatja az igazságot, hanem maga a Tejútrendszer fizikai és spirituális magja. Egy gigantikus fekete lyukkal kombinált kozmikus rádióadó és generátor, ami folyamatosan, a nap huszonnégy órájában sugározza a teremtő, formáló hullámokat az univerzumba. Ez a galaktikus szupermotor az, ami közvetlenül összeköti a galaxis legmélyebb közepét a könyököddel, a sejtjeiddel és minden egyes lélegzetvételeddel!
Hogy megértsük, miért éppen a 13-as szám vezérli ezt a motort, le kell merülnünk a számok misztikájába és a szakrális geometriába. A 13-as szám a Páratlanok Királya, a Szent Geometriai Nyugtalanság és a tiszta evolúció kódja. A szakrális geometriában a páros számok, mint a 2, 4, 6, 8 vagy a 12, mindig a stabilitást, a formát, a struktúrát, a megállapodást és a biztonságot jelentik. Ha az univerzumban csak és kizárólag páros számok léteznének, a létezés egy unalmas, mozdulatlan, fagyott jégkocka lenne, egy statikus struktúra, ahol soha semmi nem változik és soha semmi nem fejlődik tovább.
A 13-as szám ellenben egy radikálisan, megalkuvást nem ismerően páratlan szám, amelyet statikusan, leülve egyszerűen nem lehet leföldelni vagy bezárni egy fix, merev formába. Ha 13 pontot akarunk szimmetrikusan elrendezni a térben, az nem fog megállni egy helyben, nem ad ki egy fix, megnyugtató alakzatot… mozgásra, áramlásra, örvénylésre és folyamatos dinamizmusra kényszerül a rendszerben. A 13-as a Tiszta Kinetikus Energia az univerzumban. Ő az a láthatatlan, tüzes kozmikus kávé, amitől a spirál egyáltalán képes elindulni, pörögni és mozgásban maradni. Nélküle a fény nem csavarodna el az aranymetszés szabályai szerint, nem lenne fejlődés, hanem minden csak állna ott a térben, mint egy néma és mozdulatlan bálvány.
A maja kozmológia és a legmélyebb galaktikus tanítások szerint a Hunab Ku-ból kiáradó teremtő energia nem egy egyenletes, monoton, unalmas masszaként árad szét a térben, hanem 13 jól elkülöníthető hullámból, úgynevezett Galaktikus Tónusból áll, amelyek ciklikusan követik egymást. Úgy érdemes ezt elképzelni a gyakorlatban, mint egy 13 fokú, monumentális kozmikus zenei skálát vagy 13 különböző rezgésű frekvenciát, ami folyamatosan, ritmikusan mossa át az egész galaxist, pont úgy, ahogy a tenger hullámai mossák a homokos partot.
Minden egyes tónusnak megvan a maga sajátos feladata, minősége és energetikai lenyomata a teremtés folyamatában. Az 1-es tónus képviseli a Kezdetet, az Indítást, az első határozott lökést a Gömbből ki a térbe, a tiszta egységet; a 7-es tónus a Tengely, a piramis abszolút csúcsa, az egyensúlyi pont és a tiszta misztikum, ami összeköti a két oldalt; míg a 13-as tónus a Jelenlét, a Beteljesülés és az Átlépés.. A spirál azon kritikus pontja, ahol a fejlődés elérte a maximumát, szintet lép, és átugrik a következő, magasabb dimenzióba, hogy elölről kezdje a kört egy magasabb szinten. Ez a 13 Galaktikus Tónus adja meg a mindenségben az Idő valódi, organikus minőségét. Az idő nem múlik…az idő nem egy vonalzó, amin előre-hátra lépkedünk, hanem az idő egy élő, lélegző kozmikus szívverés, ami pulzál és emeli a tudatosságot!
Igen ám, de a spirálban pörögve száguldó, 8D-s fény önmagában egyszerűen túl gyors, túl megfoghatatlan és túl illékony az anyagi megnyilvánuláshoz. Ha rákiáltasz a végtelen kozmoszban, hogy „Állj meg, anyuka, csináljunk életet, sűrűsödjünk be!”, ő magasról letojja az igényeidet, és megy tovább a maga megveszekedett fénysebességével a semmibe. Ez a tiszta kinetikus energia, ez a száguldó kozmikus plazma olyan elképesztően instabil, hogy önmagában képtelen lenne megfogható, stabil, szilárd fizikai anyaggá és biológiai sejtekké sűrűsödni. Kell neki egy csapda, egy zseniálisan megtervezett forma.
👉 Tovább a 3. fejezetre: Az Ikozaéder belső Arany-Magja (Hogyan lesz a fényből Víz?)
Leave a Reply