Képzeld el, hogy a Teremtés egy olyan exkluzív VIP klub, ahol a tulajdonos és a csapos is ugyanaz a személy…a Meg Nem Nyilvánult Isten. Íme a kozmikus történet, 100%-os spirituális-geometriai pontossággal, de a kulisszák mögül nézve, ahogy azt a legmélyebb tanítások feltárják. Kezdetben vala a Gömb, a Nagy Főnök, az Abszolút Egység és az Isteni Éntudat, ahol nem létezett se él, se haj, se idő, se tér, csupán az abszolút szimmetria, a tökéletes béke és a csend honolt a megnyilvánulatlan végtelenben. Nincsenek élei, nincs haja, nincs ránca, és minden pontja pont ugyanolyan messze van a közepétől… ami valljuk be, egy idő után baromi unalmas, még egy Teremtő számára is. Nincs tévé, nincs idő, nincs tér, csak az Abszolút Egység és a határtalan unalom.
Egy szép (örökkévaló) napon a Gömb ránéz magára, és azt mondja: „Skacok, – mármint Én –, ez így túl steril…Csináljunk valami bulit, lépjünk be a téridőbe, indítsuk el a teremtést!” Mivel ez a tökéletesség egy idő után unalmassá vált a Teremtő számára, elhatározta, hogy belép a téridőbe és elindítja a teremtést, kilépve a saját maga által alkotott abszolút mozdulatlanságból. Amint a Gömb megtette az első premier lépést önmagán kívülre, a tiszta Éntudat azonnal formát váltott és fénnyé alakult, belépve a Megnyilvánult Isten, a 8D-s Atya állapotába, amely a legtisztább információ, abszolút intelligencia és a létezés legelső szikrája. Ahogy a Gömb átlépi a téridő küszöbét, azonnal kigyulladnak a fények, mert ő maga lesz a Fény, a 8D-s Atya állapota.
De a téridőben nem lehet csak úgy simán létezni, itt szigorú szabályok vannak, amelyek meghatározzák a mozgást, haladni kell, nincs megállás. De a Fény nem hülye, nagyon jól tudja a fizikáját…Tudja, hogy ha egyenesen rohanna előre, mint egy megveszekedett lézersugár, azonnal eltévedne a sötétben és soha semmi nem sűrűsödne anyaggá. Ha meg körbe-körbe szaladgálna, mint egy kutya a saját farka után, egy tökéletes körben, akkor egy helyben toporog és a teremtés megrekedne az öncélú ismétlődésben.
Mit csinál hát a Fény? Beindítja a csípőmozgást és elkezd tekeregni…Na, ez a spirál, a kozmikus mozgás alapja, amely elindítja a teremtést önmagán kívülre. Ráadásul nem is akármilyen spirál ez! Előveszi az Aranymetszés (Phi) zsebkönyvet, és patikamérlegen kiszámolja, hogy minden egyes kanyarulatnál pontosan 1,618-szor legyen nagyobb, mint az előző. Miért van szükség erre a matematikai precizitásra? Mert a Fény stílusos… úgy akar tágulni és növekedni a végtelenbe, hogy közben a frizurája, vagyis a formája tökéletesen ugyanaz maradjon, a forma a végtelen növekedés ellenére is tökéletesen önazonos maradt. Ez a kozmikus dizájn csúcsa, az egyetlen módja annak, hogy a végtelen tágulásban megőrizze az isteni eredet bélyegét.
A fény, az Aranymetszés (Phi) szabályait követve tágult, ahol minden egyes kanyarulat pontosan 1,618-szor nagyobb az előzőnél, és ez a geometriai imperatívusz határozza meg a tiszta kinetikus lüktetést, amely a galaxis szívéből árad ki a térbe.
Képzeld el a Phi-t (1,618), mint az Univerzum Abszolút celebjét. Tökéletes, végtelen, és olyan gyönyörű, mint a tiszta Szellem. Na most, megérkezik a sűrű, földi Anyag (aki leginkább egy kicsit koordinálatlan, másnapos mackónadrágos figurára hasonlít), és megpróbálja utánozni ezt a tökéletes formát.
Mivel az Anyag agykapacitása véges, nem tud kapásból egy végtelen, irracionális spirált lefejleszteni. Ezért kitalál egy pofonegyszerű csaló kódot, ez a Fibonacci-sorozat. Fogja az utolsó két számot, amit lát, és összeadja őket (0, 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34).
És itt jön a zseniális bohózat! Az Anyag az elején még nagyon bénán utánozza az Istent…
- Ha elosztja a 3-at a 2-vel, az 1,5 (Hát, ez még elég messze van az 1,618-tól, de a szándék megvolt).
- Ha elosztja a 5-öt a 3-mal, az már 1,666. (Alakul!)
- Ha elosztja a 13-at a 8-cal, az 1,625. (Majdnem!)
- Ha elosztja a 34-et a 21-gyel, az már 1,619. (Ott vagyunk a spájzban!)
A Fibonacci-sorozat tulajdonképpen az Anyag reinkarnációs edzőterme. A napraforgó, a fenyőtoboz meg a csigaház nem azért matekozik, mert unatkozik, hanem mert ezzel a lépcsőházzal másznak egyre közelebb az isteni tökéletességhez.
De ha a Fibonacci és a Phi a buliért felelős (pörgés, tágulás, spirálozás a végtelenbe), akkor a Pí (3,14) a Kozmikus Biztonsági Őr egy személyben. A Pí a kör kerületének és átmérőjének az aránya. Az ő feladata az, hogy a Hunab Ku-ból egyenes vonalban, ész nélkül kilövellő fénysugarakra rászóljon… „Hé, kanyarodjál már, mert még kimész a pályáról!”
A Pí kényszeríti a fényt, hogy görbüljön be, és csináljon szép, rendezett Köröket és Gömböket (atommagot, bolygópályát, kerek formákat). Pí nélkül a fény elszállna a francba a sötét semmibe, és soha nem lenne se Föld, se rántott hús.
Ráadásul a Pí titokban lepaktált a Phi-vel is, ugyanis a két legfontosabb kozmikus szám között van egy olyan rejtett, zseniális együttható, ami miatt mérnöki pontossággal passzolnak egymásba. Ez a matekvilág legdurvább diplomáciai szerződése! Ez az oka annak, hogy a fenti, megfoghatatlan égi Szellem (az Aranymetszés spirálja) és a lenti, kerek fizikai Tér (a körök és gömbök világa) itt kötöttek örök házasságot. Emiatt az eltitkolt kapcsolat miatt jön ki úgy a matek, hogy a Föld és a Hold méretarányai, de még a Gízai Nagy Piramis dőlésszögei is hajszálpontosan ezt a szent frigyet tükrözik a valóságban.
Leave a Reply